2013-ban Marseille volt Európa kulturális fővárosa és én a családommal olyan szerencsés voltam, hogy két verőfényes nyári hetet tölthettem el a délfrancia városban. Erről az inspiráló utazásról már előzőleg olvashattatok a blogomban.
Korábban 2010-ben Pécs töltötte be ezt a tisztet, gyönyörűen rendbe hozták a várost, elkészült a Zsolnay negyed és én már nagyon vágytam látni az eozinmázas kerámia városát. Nem csalódtam. a Zsolnay Család és Gyártörténeti kiállítás, a Gyugyi-gyűjtemény, a Rózsaszín kiállítás tényleg felülmúlta a várakozásomat. Ez utóbbiról nem is hallottam még… A „Kezdetben volt a rózsaszín…” című , a Zsolnay Manufaktúra első évtizedeiben gyártott mindennapi használati edényeket bemutató kiállításon minden tárgy rózsaszín. Elképesztő mennyiségű zsíros és lekváros bödönt, boros kancsót, tányért láthatunk Winkler Barnabás építész gyűjtéséből. De van itt berendezett szobabelső, mosdó állvánnyal és étkészlettel, rózsaszínben. Aztán a séta Zsolnay Vilmos Mauzóleumához a pirogránit oroszlánok sorfala között… nem találtam szavakat az ámulattól! Barcelonára gondoltam, a Gaudi házakra, hogy milyen nagy élmény volt ott lenni, és öröm, melegség töltött el, hogy valami hasonlónk nekünk is van…